Vir sziget
A Dalmácia észak-nyugati részén elhelyezkedő Zadartól mindössze 26 km távolságban lévő Vir, az ottani szigetvilág 300 szigetének egyike, a 31,43 km hosszú partszakaszt gyönyörű öblök tagolják, homokos és kavicsos strandjain kitűnő fürdési lehetőség kínálkozik. A szárazföldről könnyen megközelíthető a hídon keresztül, melynek használata ingyenes.
Pontos földrajzi meghatározása: az északi szélesség 44°17′, keleti hosszúsági fok 15°25′ metszésében található. Nagyságát tekintve 20. az Adrián található, míg 8. a zadari régióban lévő szigetek közül. A szárazföldtől a 3 m mély és 300 m széles privlakai gázló választja el. Az északkeleti részének legkisebb távolsága Pag szigettől 1200 m. Északtól nyugati irányban a következő szigetek övezik: Pag, Maun, Planika,Olib, Ist, Molat, Sestrunj, Rivanj, Ugljan. A privlakai gázlóban, keleti irányban található a Školjić szigetecske,fenyőerdővel borítva,hosszú homokos stranddal(a pici sziget valamikor “szárazlábbal” volt elérhető Virről). A sziget területe 22,38 km2, hossza 10,12 km, legnagyobb szélessége 4,25 km, legkeskenyebb része 375 m. Legmagasabb pontja 115 m a Barbenjak dombon. Klímáját tekintve mediterrán, évenkénti napsütötte órák száma kb. 2450, majdnem 300 napos napsütést jelent ez. Évi átlag relatív páratartalom: kb. 70%. Széljárás: a bura (keletről-a Velebit-hegység felől fúj, téli időszakban gyakran a 100km/h sebességet is meghaladja: a jugo (déli irányból fúj, 4 m-től nagyobb hullámokat is gerjeszthet). Éves átlaghőmérséklet: valamivel több, mint 15°C, a júliusi átlaghőmérséklet 24,5 °C, januári átlaghőmérséklet 6,5 °C. Az “egészséges” klíma miatt a sziget lakói között nem ritkán a 100 évet meghaladó életkorral is találkozhatunk. A szigetet körülvevő tengerszakaszok átlagos mélysége 45 m, legmélyebb pontjai viszont 90m.
Az élővilágot tekintve igen érdekes fajokat találhatunk a szigeten, azokat sorolnám fel dióhéjban, amelyektől az ember leginkább fél. Néhány kígyófajjal tálkozhatunk, általában a sziget lakatlan részein, közöttük mérges kígyó is található, itteni nevén ugrókígyó (Viperaa ammodytes ammodytes) nagysága 0,75-100 cm. A rovarok közül megemlíteném a fekete özvegy pókot, ami szintén az érintetlen részeken található. Az előbb említett két “félelmetes” fajról még csak annyit, hogy a több éves tapasztalatom alatt még senkit sem martak meg. Láthatunk még 1-1,5 cm-től nagyobbra nem növő apró skorpiót, melynek csípése, ha egyáltalán megcsíp bennünket, még a szúnyogcsípéssel sem ér fel.
A tengerben talált különféle arheologiai leletek alapján feltételezik, hogy Vir már az időszámításunk kezdete előtt is lakott volt. Első írásos feljegyzésben a “Mare nostrum Dalmatikum”-ban említik, 1069-ben, amikor IV. Petar Krešimir, horvát király elajándékozza a királyi szigetet a zadari benedekrendi szt. Krševan apátságnak, mindez történik Ninben, ahol az akkori törvényhozás működött. A sziget neve ebben az időben Uer, majd Ver, később 1102-ben Insula Viri, 1329-ben Insula Ure, 1345-ben Pontadura (Punta de Ura). Vir történelme nagyjából megegyezik az egész régió (Dalmácia) történelmével, (lásd Zadar bemutatásánál!), néhány érdekes dolgot mindenképp érdemes kiragadni.
A temető területén ma is áll a 12-13. században épült Szt. János-templom. A Kozjak (Kecske) foktól nem messze egy szép fenyőerdő alatt, érdekes, vetődéses sziklaalakulat található, amely mellett már messziről látható az erőd, melyet a velenceiek építettek a 17. században közvetlenül a parton, egy kis sziklás földnyelven. A felépítményből máig látható a kapubástya és egy a tengerrrel párhuzamos falrész a végén egy bástya elég magas maradványával.
Az 1630-as években Velence eladja a szigetet gróf Vuk Crnicanak, aki a törökök elleni harcokban bátorságával tűnt ki. Leszármazottai a tulajdonosai a szigetnek 1880-ig, mikortól a Bakmaz család válik tulajdonossá, amit az anekdota szerint egy győztes kártyacsatának köszönhetnek (más források szerint megvásárolták). 1903-ban Ausztria eltörli a “zsellérség intézményét”, még ebben az évben, az ekkor Vir szigetén élő 89 család felosztja a szigetet, megvásárolja azt, az egész terület 1/89-ed részének az ára 12 000 korona volt. Ettől kezdve, a napjainkig teljesen magánkézben van a sziget egésze, amire igen büszkék az akkori családok leszármazottai (állam az államban).
1976-ban átadták a forgalom számára “Az élet hídjának” elnevezett építményt, amitől, méltán az elnevezésre, valóban óriási fejlődés “robban” be.
Ma, az állandó lakóinak a száma az ezret sem haladja meg, mégis a sziget területén hozzávetőleg 10 000 épület (természetesen nyaraló) található, amire szükség is van, hisz azonos időpontban akár 40 000-60 000 ember is itt tartózkodik.
Egy kis kedvcsináló videó a szigetről: Pointers-Travel videója:
A következő videó Virtogo videója: