Zadar
Vir-szigettől délkelet irányban, a tenger vonalával párhuzamosan haladva a műúton 26 km után érünk Zadar, megyeszékhely városába.
Zadart szokás a “horvát Rómának” is nevezni, megannyi templom és kápolna található a városban és környékén, számos ókori régészeti feltárása révén is méltán rászolgál erre az elnevezésre. A Forum (a város legtágasabb, legimpozánsabb tere a sétálónegyedben), már a nevével is Rómát idézi. Itt létesült Zadar ma is egyedülálló műemléke, a híres Szent Donát templom. A liburnok alapították a települést, már időszámításunk kezdete előtt a 7.-6. században fontos központ, az akkori nevén Jader városa. A rómaiak az i.e. a 2. század közepétől foglalják el a környéket. Nagy valószínűséggel Julius Caesar 48-ban megalapította az akkor Iulia Iader nevű települést, szabad városi rangot adományozott neki. Római mintára építették: öt hosszanti, több ezeket keresztező utca alkotta. Megépült a Forum, emelt részén hatalmas templommal. Erős fallal, rajta monumentális tornyokkal vették körül a várost, amfiteátrum, közfürdő készült. A Vrana-tótól kb. 40 km. Hosszú vízvezetéket fektettek le, fűtést, csatornázást hoztak létre. A gótok Dalmáciát 537-ben elhagyják, Bizánc veszi át a hatalmat, Jader lesz a bizánci kori Dalmácia fővárosa.
1069-ben IV. Petar Krešimir horvát király országához csatolta, ekkorra már a város lakossága jobbára horvátok voltak.1089-ben Horvátország I. Lászlót ismerte el királynak. 1105-ben Könyves Kálmán vonul be Zárába (a város magyar neve). Velence a 12. században többször elfoglalta, 1164-ben, 1180-ban sikerült őket kiűzni, de 1202-ben Velence súlyos csapást mért Zárára. A IV. keresztes háború csapatai hasonlóképpen, mint Konstantinápolyt, Zárát is kirabolták, felégették, kegyetlen mészárlást rendezve a lakosság körében. 1217-ben II. Endre hadjáratot vezet a Szentföld visszaszerzéséért, lemond Záráról a Velenceiek javára a szállítás fejében. Nagy Lajos 1358-ban visszaszerzi. Nápolyi László Magyarország számára 1409-ben végleg elveszíti a várost, Zárát és környékét, 80-100 ezer dukátért eladja Velencének. A 16. század elejétől Zára Velence dalmáciai birtokainak a fővárosává, kereskedelmi, kulturális központjává válik. 1797-1918-ig a Habsburgoké lett a terület, kivéve 1805-1813-ig, amikor Napóleon csapatai szállják meg.
Az első világháború után Zadart Olaszország kapja. A második világháborúban, hol olaszok, hol németek szállják meg. 1943-44-ben a szövetségesek bombázásai az óváros 2/3-át lerombolják, ekkor alig 6000 lakosú város. A háború után Jugoszláviához tartozik 1991. június 25-ig, amikor Horvátország kikiáltotta függetlenségét, ami miatt kitört a négy éves szerb-horvát háború, melynek ideje alatt, számos szerb támadás érte. A háború eredménye az lett, hogy a szerbek elmenekültek, a terület etnikailag szinte teljes mértékben egységes lett.
Ma kb. 80 000 lakosú, fontos adminisztratív, hajózási, kulturális központ, az egyetlen olyan tengerparti nagyváros, amit nem magas hegyek, hanem termékeny földek vesznek körül. Az Adria egyik legtagoltabb partszakaszát mondhatja a magáénak, ahol tengeröblök, szigetek és szigetcsoportok, félszigetecskék váltják egymást hihetetlen változatossággal. A zadari partszakasszal szemközt húzódó csodálatos szigetvilág több tucat kisebb-nagyobb szigetecskéből áll, annyira különbözőek, hogy mindegyikük egy-egy külön világ.
“Prezida”d.o.o.
